"Köpésnyire" jutott mindenkori csúcsához képest a Dow. Mit jelent mindez? Semmit. Bővebben majdnem semmit.
A világ legtöbb tőzsdeindexére igaz, hogy összetevői kapitalizációjának változása emelkedésben növekvő, esésben csökkenő súllyal szepelnek az indexben. (Konkrét számpéldát is írtam már erről a Nasdaq, illetve az Apple kapcsán). Kimondottan igaz ez a Dow Jones-ra, mely talán a világ legegyszerűbben számolt mutatója: a 19. sz. végi indulásakor egyszerű számtani átlaggal kalkulát index számítási metodikája mindössze annyit változott, hogy időközben rájöttek, az osztalékfizetéssel, részvényfelaprózással, stb. is számolni kell, így az átlag számítása helyett megalkottak egy osztót, az ún. "DJIA divisor"-t, mely figyelembe veszi immáron a társasági események hatásait is. Értéke egyébkent 0,130216081 (akinek van kedve, könnyen kiszámolhatja a Dow aktuális értékét :-) ), így bármely részvény 1$-nyi emelkedése 1/0,13 = 7,7 pontot emel az indexen. Könnyen belátható, minél magasabb a részvény ára, annál könnyebb az 1$-nyi emelkedés (százalékosan egyre kisebb mozgás is elegendő).
Ha már kezdetek: hol van már az American Tobacco, vagy akár a North American? (Persze nem kell messzire menni: hol vannak az induló magyar tőzsde sztárjai, a Müszi, a Skála, vagy akár a Fotex?) Az indexek összetételét rendszeresen változtatják: a leszállóágban lévő cégek kiesnek, a felívelők bekerülnek. Egyébként a részvényeket nem valamiféle összeesküvés során, hanem a The Wall Street Journal szerkesztői határozzák meg, ősidők óta.
Hosszútávon tehát az emelkedés matematikailag is garantált. (Ettől még jól lehet keresni esős időszakokban...) Az pedig, hogy történelmi csúcsra ért egy index, ha többet nem is, két dolgot biztosan jelent: az aktuális portfolió valamennyi vevője nyerőben, másrészt az összes shortosa bukóban van... Várjuk a folytatást.
